2 Chronicles 7
1 És mikor elvégezte Salamon az imádkozást, a tűz leszállt az égből, és megemésztette az égő áldozatot és a vágóáldozatot; és az Úr dicsősége betöltötte a házat.
2 És a papok nem mehettek be az Úr házába; mert megtöltötte az Úr dicsősége az Úr házát.
3 És Izráel fiai mind látták, mikor leszállt a tűz és az Úr dicsősége a házon volt; és letérdeltek, arccal a föld felé, a kövezetre, és leborultak, és vallást tettek az Úrról, hogy jó, hogy kegyelme örökkévaló.
4 Akkor a király és az egész nép áldozatokat vágott le az Úr előtt.
5 Levágatott pedig Salamon király vágóáldozatul huszonkétezer marhát és százhúszezer juhot; így szentelték fel az Isten házát a király és az egész nép.
6 És a papok tisztükben állottak, a léviták is az Úr éneklő szerszámaival, melyeket Dávid király készített, vallást tévén az Úrról, hogy örökkévaló a kegyelme, Dávid dicséretével a kezükben; és a papok kÚrtöltek előttük, egész Izráel pedig állott.
7 És felszentelte Salamon az Úr háza előtt levő udvar közepét, mert ott készítette el az égő áldozatokat és a visszafizetési áldozatok kövéreit; mert a rézoltár, melyet Salamon csináltatott, nem bírta befogadni az égő áldozatot, az ételáldozatot és a kövérségeket.
8 Így tartotta meg Salamon az ünnepet abban az időben hét napig, és egész Izráel vele, egy igen nagy gyülekezet; a hamáti bejárótól Egyiptom patakáig.
9 A nyolcadik napon pedig ünnepi gyülekezést tartottak; mert az oltár felszentelését hét napig tartották, az ünnepet is hét napig.
10 És a hetedik hónap huszonharmadik napján elbocsátotta a népet sátoraikba; örvendezve és vidám szívvel azért a jóért, melyet az Úr Dáviddal és Salamonnal és az ő népével Izráellel cselekedett.
11 És mikor elvégezte Salamon az Úr házát és a király házát; és minden, amit eszébe jutott Salamonnak az Úr házában és a saját házában megcsináltatni, sikerült:
12 megjelent az Úr Salamonnak éjjel; és azt mondta neki: Meghallgattam imádságodat, és ezt a helyet áldozó házul választottam magamnak.
13 Ha bezárom az eget és nem lesz eső, vagy ha sáskát rendelek ki, hogy eméssze meg az országot, vagy ha döghalált bocsátok népemre,
14 és megalázza magát az én népem, mely felett az én nevem neveztetett, és imádkoznak és keresik orcámat és megtérnek az ő gonosz útjaikból: akkor én meghallgatom az égből és megbocsátom bűnüket és meggyógyítom országukat.
15 Most már szemeim nyitva és füleim figyelmesek lesznek az e helyen mondott imádságokra.
16 Mert most kiválasztottam és megszenteltem ezt a házat, hogy ott legyen nevem örökre; és ott legyenek szemeim és szívem minden időben.
17 És ha te énelőttem jársz, mint járt atyád, Dávid, egészen úgy cselekedvén, amint parancsoltam neked; és törvényeimet és ítéleteimet megtartod:
18 akkor felállítom királyi székedet; úgy, amint kötést tettem atyáddal, Dáviddal, mondván: Nem fogy ki utódod, aki uralkodjon Izráelben.
19 De ha ti elfordultok és elhagyjátok az én törvényeimet és parancsolataimat, melyeket előtökbe adtam; és elmentek és más isteneket szolgáltok és azok előtt borultok le:
20 akkor kiszaggatom őket földemből, melyet adtam nekik, és ezt a házat, melyet nevemnek szenteltem, elvetem színem elől; és példabeszéddé és gúnnyá teszem őt minden népek között.
21 És ami ezt a házat illeti, mely legfelségesebb volt, mindenki, aki elmegy mellette, bámul; és azt mondja: Miért tett így az Úr ezzel az országgal és ezzel a házzal?
22 Mire azt felelik: Amiért elhagyták az Urat, atyáik Istenét, aki kihozta őket Egyiptom országából, és más istenekhez ragaszkodtak, és azok előtt borultak le és azokat szolgálták; azért hozta rájuk mindezt a veszedelmet.